Az afrikai gyerekek iskolai támogatásával szinte egy időben, de két különböző személy által kerültem kapcsolatba. Az egyik a kislányom, aki a havi zsebpénzének egy részét egy kongói kislány oktatására ajánlotta fel. Felajánlása rendkívül megható volt, és nagy büszkeség töltött el, hogy egy ilyen kicsi ember is látja, érti, hogy ami a nyugati világban természetes az máshol kincs és ritkaság. 

​

Többé-kevésbe ezzel egy időben keresett fel Jim de Jager, miszerint támogatókat gyűjt egy afrikai iskola számára. Gondolkodás nélkül igent mondtam, hiszen nincsenek véletlenek, biztos voltam benne, hogy valami oka van, hogy ismét „belebotlottam” ebbe a programba és valami - ami most még nem világos - feladatom lesz vele. Jim a túráját követően részletes élménybeszámolót tartott . A feladat hamarosan körvonalazódott bennem, hogy ne csak támogatója legyek ennek a nemes programnak, hanem aktív résztvevője is.